„Számomra az oktatás és a kutatás is egyfajta alkotói szabadság” – interjú Prof. Dr. Hajdú Józseffel

– Március 15-én Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült. Hogyan fogadta a díj elnyerését?

– Meglepetésként ért a hír, természetesen nagyon örültem és megtisztelő, hogy engem is kitüntettek. Ez alkalommal is szeretném megköszönni azoknak, akik felterjesztettek a kitüntetésre és azoknak a hazai és nemzetközi kollegáknak, illetve adminisztratív ügyvivőknek, akiknek munkája szintén tükröződik a díjban.

– Több mint húsz éve vezeti a Szegedi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kar Munkajogi és Szociális Jogi Tanszékét. Hogyan sikerült lépés tartani a munkajoggal mint jogággal?

– Nekünk, oktatóknak az a feladatunk, hogy a hallgatókat naprakész joganyaggal lássuk el, és megtanítsuk számukra azt, hogy miként lehet, kell és érdemes tájékozódni azon jogágnak a területén, amelyet éppen tanulnak. Ez azt is jelenti, hogy követjük az adott jogterületen végbemenő változásokat, és közben a hallgatókat arra tanítjuk, hogy ők is ezt tegyék. Emellett a mi feladatunk az is, hogy a hatályos joganyagon túl felkészítsük őket arra, hogy egy adott jogágban milyen fontosabb kihívások és változások várhatók az előttük álló jövőben. Ehhez az új jogszabály tervezetek és a vonatkozó szakirodalom ismerete egyaránt szükséges. A naprakészségnek van egy egyszerű módja: sokat és folyamatosan kell olvasni és nyitott szemmel tájékozódni, hogy lépést tudjunk tartani a változásokkal.

– A munkajog az egyik legismertebb és legtöbbünket érintő jogág, mégis azt gondolom, hogy csak kevesen vagyunk tisztában a jogainkkal.

– Ez általában így van és ennek több oka is van. Ezek közül kettőt emelnék ki. Az egyik, hogy a munkavégzés szabályozásának a gerincét jelentő Munka Törvénykönyve (a magyar munkajogi kódex) a Magyarországon munkát vállaló és hazánkban munkavállalókat foglalkoztatók jogait és kötelességeit foglalja össze 300 §-ban. Az első problémát az jelenti, hogy az ebben foglalt jogi szabályok alkalmazása nagyon bonyolult, az átlagember számára nehezen értelmezhető. Ez azért különösen fontos, mert a munkavégzéssel kapcsolatos jogaival és kötelezettségeivel minden munkavállalónak – iskolázottságára tekintet nélkül – tisztában kellene lennie. A másik ok, hogy mind létszámában, mind érdekérvényesítési képességeit tekintve egyre kevesebb szakszervezet van, akiknek pedig az egyik legfontosabb feladata lenne a munkavállalók segítése annak érdekében, hogy jogaikat megfelelően tudják érvényesíteni.

Prof. Dr. Hajdú József

– Nemcsak oktat és kutat, hanem több nemzetközi szervezet tagja, amelyekben komoly tanácsadói és szakértői feladatokat lát el. Mindkettő izgalmas a maga módján, melyiket szereti jobban?

– Így van, amellett, hogy az ÁJTK-n oktatok és kutatok, tíz éve az Európa Tanács Szociális Jogok Bizottságának vagyok a tagja Strasbourgban. Az Európa Tanács szerteágazó tevékenységi köréből külön figyelmet érdemel az emberi jogok védelme. E körben két Európa Tanácshoz köthető szabályozást emelnék ki. Egyik, az Emberi Jogok Európai Egyezménye, amely az alapvető emberi és politikai jogokat tartalmazza. A másik az Európai Szociális Karta, amely az alapvető gazdasági és szociális emberi jogokat szabályozza.

Az Európai Szociális Kartában a legfontosabb munkajogi, munkaügyi kapcsolatok munkavédelmi és tág értelemben vett szociális biztonsági szabályok, valamint a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség garanciális előírásai szerepelnek. A Kartában foglalt jogok tagállami érvényesülését felügyelő szervezet a Szociális Jogok Európai Bizottsága. Alapvetően kétfajta ellenőrzést végez. Az egyik a felülvizsgálati eljárás, amelynek keretében évi rendszerességgel vizsgálja, hogy a 46 tagállam betartja-e az általa ratifikált cikkelyekben foglaltakat. A másik a kollektív panaszeljárás, ami a tagállamok egy része számára (amelyek elfogadták a Karta vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvét) quasi szociális bíróságként, kontradiktórius eljárás keretében eljárva hoz döntéseket. Ebben az eljárásban magánszemély nem, csak érdekképviseleti szervezetek és az érintett állam lehetnek az alanyok. A Bizottságnak a 46 tagállamból összesen 15 független szakértő tagja van. Konkrét ügyeket nem szeretnék kiemelni, de minden esetben olyan kérdések kerülnek napirendre, amely az érintett államban – sőt, bizonyos esetben több államban is – nagy jelentőséggel bírnak. Ezen kívül számos tudományos és gyakorlati nemzetközi együttműködésben veszek részt az EU-ban és Európán kívül is, például az OBOR egyik tudományos műhelyében Hangzhou-ban (a kínai smart city) és Hong Kongban.

A kérdés második felére reagálva, hogy melyiket szeretem jobban, nagyon nehéz válaszolni, mert mindkettő más és önmagában mindkettő nagyon eltérő, de egyidejűleg kapcsolódik is egymáshoz. Ugyanakkor szerencsés embernek tartom magam abban az értelemben, hogy számomra az oktatás és a kutatás is egyfajta folyamatos alkotói szabadságot jelent. A nemzetközi szervezetekben is – azokkal ellentétben, akik alkalmazottként dolgoznak ott – meghatározott keretek között ugyan, de szabadon és proaktív módon vehetek részt a döntések kialakításában és ezzel párhuzamosan folyamatosan tanulhatok, mint oktató-kutató. A hosszú évek során olyan szoros szakmai és emberi kapcsolatok alakulnak ki a világ számos részéről származó résztvevőkkel, amelyek már barátságnak is tekinthetők. Függetlenül a földrajzi hovatartozásunktól, azonos az értékrendünk, a gondolkodásmódunk, és gyakran már félszavakból is megértjük egymás gondolatait. Bizalmon alapulnak ezek az együttműködések, és ami talán a legfontosabb, hogy a közös gondolkodás mellett arra is lehetőség van, hogy nyíltan meg tudjuk egymásnak mondani azt is, ha nem értünk egyet valamiben.

A professzor úr a szabadidejéről is mesélt.

– Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?

Szívesen olvasok, zenét hallgatok, a magam módján sportolok és lassan 30 éve kikapcsolódásként fordulok a japán kultúra iránt. Igazán egyedinek és izgalmasnak tartom a japán társadalom működését, vallási felfogását, értékrendjét, művészetét, az emberek konzervatív ultramodernségét, az innováció iránti nyitottságukat.

Pósa Tamara

Fotó: Kovács-Jerney Ádám