Szegedi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Mi az, hogy póttörténelem? Miért kellett óvatosan rádiózni a második világháború idején? Az életével is fizethetett volna egy kiskorú azért, mert kővel bedobta a Gestapo ablakát? El tudta-e érni Rozi, hogy ő örökölje a házaságyat, miután fiatal férje a Petőfi-brigád hőseként elhunyt? – ezekre a kérdésekre is válaszol Prof. Dr. Várady Tibor Házasság utáni házaságy – és egyéb pertárgyak a póttörténelemben című könyve. A vajdasági jogász professzor családi ügyvédi levéltárukból dolgozott fel történeteket a dokumentumregényben. A szegedi könyvbemutatón az SZTE oktatói (két jogász, egy irodalmár és egy történész) beszélgettek a szerzővel.
Házasság utáni házaságy – és egyéb pertárgyak a póttörténelemben címmel jelent meg Prof. Dr. Várady Tibor könyve, amelynek szegedi bemutatóját 2025. március 27-én rendezték meg a SZAB-székházban. A szerzővel két jogász, egy irodalmár és egy történész beszélgetett: az SZTE Állam- és Jogtudományi Kart Prof. Dr. Balogh Elemér és Prof. Dr. Varga Norbert, a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kart Dr. Virág Zoltán és Dr. Bencsik Péter képviselte.
A 85 éves Várady Tibor professzor a vajdasági Nagybecskerekről származik, jogtudós, jogász és író. Az újvidéki Új Symposion avantgarde folyóirat egyik alapító tagja és szerkesztője. 1992 júliusától 1992 decemberéig Jugoszlávia igazságügyi minisztere Milan Panić kormányában. A Harvard Egyetem vendégelőadója, a Közép-európai Egyetem professor emeritusa. Több mint harminc könyv szerzője és társszerzője.
Prof. Dr. Balogh Elemér, az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar egyetemi tanára vezette a beszélgetést. Fotó: Kovács Anita
A beszélgetést vezető Dr. Balogh Elemér szerint Nagybecskerek a Kárpát-medence egyik kitüntetett kulturális szeglete volt, ahol több nyelv, több kultúra egymást gazdagítva élt együtt, és semmiféle soviniszta attitűd nem ütötte fel a fejét. A becskereki közösség háromnyelvű volt: német, szerb és magyar. Váradyék családi ügyvédi levéltára az első világháború előtti időkig vezet vissza, pedánsan vezetett és szerencsésen megmaradt gyűjtemény. Ebből a hatalmas jogászi archívumból Várady Tibor irodalmi szintű munkákat publikál.
– Ebben a könyvben zömmel a második világháború alatti perekről beszélek. Bácska magyar hatalom alá került, Bánát pedig német megszállás alá. 1941. április 14-én indult Becskerek és Bánát német megszállása. Láttam egy becskereki magyar napilapot, a Torontált 1941. május közepén, amiben benne volt a pesti rádió műsora. Május 31-én a német megszálló hatóságok hoztak egy olyan rendeletet, amelyben föl volt sorolva, hogy melyik rádióállomásokat szabad hallgatni. Ezek között nem volt Pest. A rendelet szerint, aki fel nem sorolt rádióállomást hallgatott, az börtönbüntetést kapott, súlyosabb esetben halálra ítélték. Mi a rádióhallgatás súlyosabb esete? A jó ég tudja, ilyen ügyeket nem találtam – jegyezte meg Dr. Várady Tibor. Arra is emlékszik, hogy amikor 4-5 éves volt, 1943-44-ben, akkor a rádiót egy középső szobában tartották otthonukban, hogy ha olyan valaki jönne, gyorsan le lehessen csavarni. Kockázatos volt rádiót hallgatni azokban az időkben.
A Házasság utáni házaságy című könyv szerzője, Prof. Dr. Várady Tibor, a CEU professor emeritusa. Fotó: Kovács Anita
A Házasság utáni házaságy szerzője hihetetlen történeteket osztott meg a szegedi közönséggel. – 1942-ben egy 15 éves gyerek kővel bedobta a Gestapo ablakát, büntetőeljárás indult ellene. A büntetőeljárásban volt egy új német szabály, hogy ha valaki kiskorú, de meg lett állapítva, hogy elég érett, akkor nagykorúnak lehetett nyilvánítani és halálra is lehetett ítélni. A német katonák megkérték a bírót, hogy vizsgáltassa meg, elég érett-e a gyerek, halálra lehet-e ítélni. A bírónak borzalmas kételyei voltak… Ha eleget tesz a kérésnek, és tényleg kivégzik a szerencsétlen gyereket, akkor egy szomszéd se fog neki köszönni – gondolta. Aztán a bíró öngyilkossági kísérletet követett el, megmérgezte magát, de túlélte – ért a hátborzongató sztori végére Várady professzor. Ilyen és ehhez hasonló esetekkel szerette volna érzékeltetni, mit is ért a címben használt „póttörténelem” kifejezés alatt.
A kötetben Várady Tibor bevallja, hogy nem tudja, mi az a vágott töpörtyűforgató. Pontosan én sem tudom – mosolygott Dr. Balogh Elemér –, de mint rendszeres disznóvágó, van egy ötletem. Valami olyan szerkezet lehet, ami segít abban, hogy ne égjen oda a töpörtyű. Ugyanis nagyon könnyű elszúrni a zsírolvasztást, és akkor ki lehet dobni a fél disznót.
Mik azok az álválóperek? – erre is választ adott a dokumentumpróza írója. Mint Dr. Várady Tibor elmondta, a német megszállás alatt nagyon sok esetben váltak el zsidó férjüktől magyar, szerb, illetve német feleségek. Sokszor azért váltak, hogy a gyereküket ne vigyék lágerbe. – Természetesen a náci hatóságok előtt nem lehetett azt mondani, hogy én tulajdonképpen nem akarok elválni, együtt vagyunk. De az ügyvédnek ezt írta egy hölgy: „Kedves Doktor úr! Nekem jó a házasságom. Szerencsétlen férjemet haláltáborba vitték. Ha nincs más mód, hogy megsegítsük, hogy a gyerekünket ne vigyék haláltáborba, kérem, adjon be válópert” – idézte fel a professzor.
A tyúkperes történetek ezen az íráson keresztül irodalmi művé válnak. Ez ma már nagyon nagy ritkaság – vélekedett Dr. Varga Norbert. Az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar docense szerint nagyon fontos a perek társadalmi-gazdasági kontextusával is foglalkozni, mert ez hozzájárul ahhoz, hogy megértsük az akkori mindennapokat. Mennyire engedett szabadságot az írónak a jogi forrásanyag, és a jogász mennyire tartotta kordában az írót? – érdeklődött. Mire Várady professzor leszögezte, ő a tényeken egy betűt sem változtat. Az elején, amikor ezt eldöntötte, a nagyapja iránti tiszteletből is tette, majd egyre többször bebizonyosodott, hogy ez egyáltalán nem volt önzetlen gesztus, hiszen a tényekben néha olyan érdekességek vannak, amiket egy író nem tud kitalálni.
Fotó: Kovács Anita
Dr. habil. Virág Zoltán, az SZTE BTK Magyar Irodalmi Tanszék egyetemi docense úgy fogalmazott, Dr. Várady Tibor a mindennapi apokalipszisek világának megértéséig juttat el bennünket, és a történetei finom humorral vannak átszőve. – A szerző a múlt rendbetételére ösztönzi az olvasót, élni engedi a hagyományt, a jelenségeket, hagyja őket a saját hátterükben lélegezni még akkor is, ha a világ iszonyatos folyamatsorai ezt befolyásolják. Ami így létrejön, az mindig előítéletmentes töprengés, egy olyanfajta leírás, amelynek a végén a nemzeteken, országhatárokon átívelő leírhatóság dominál – értékelte a művet Dr. Virág Zoltán.
Dr. Bencsik Péter történész szerint a könyv olvasható helytörténeti munkaként, jogtörténeti kötetként, de egyúttal a Várady család történetét is megismerhetjük belőle. A nagyapa és az apa iratain keresztül eljutunk a hetvenes évekhez, amikor már Várady Tibor saját ügyeivel is találkozhatunk. Mi az a póttörténelem? – fejtegette tovább a kérdést. – Ami „a nagy történetírásból” kimaradt, a hétköznapok, a mindennapi élet története. Mit tudunk meg erről a történelmi múltról? Megtudjuk például, hogy milyen korabeli berendezési tárgyak voltak. Megtudjuk, hogy milyen fontos szerepe van egy történeti korszakban a spájznak, ami válóok is lehet adott esetben, de életet is menthet, mert nem az utcára néz az ablaka, és ha belőnek az ablakon az oroszok vagy a németek, akkor ott túl lehet élni a támadást. Számomra a legtöbb tanulságot az interetnikus viszonyok alakulása jelenti a könyvben. Találkozunk azzal, hogy egy magyar ügyvédnek a királyi Jugoszláviában vagy a német megszállás alatt német, szerb és magyar ügyfelei is voltak, akik valamiért megbíztak a magyar ügyvédben, kezébe tették sorsuk alakulását. Találkozunk víkendfasisztákkal is, olyanokkal, akik hétvégén fasiszták, hétköznap pedig életeket mentenek – sorolta Dr. Bencsik Péter.
Fotó: Kovács Anita
De honnan ered a Balogh Elemér professzor által is dicsért frappáns cím, a Házasság utáni házaságy? A könyvbemutatón erre is fény derült. Várady Tibor ennek megértéséhez is egy különös történetet hozott, de előbb elmondta, mi volt a Petőfi-brigád. A Petőfi-brigád a második világháború alatt Tito oldalán harcolt. – A háború után azt tanultuk, hogy a brigádban partizán magyarok voltak, akik odaálltak Tito mellé, és így hősök lettek. Ez nem is volt rossz nekünk, vajdasági magyaroknak. Utána, amikor oldottabb lett a történelemlátás, akkor egyre inkább elterjedt, hogy tulajdonképpen golyófogóként hajtották oda a németek elé ezeket a fegyvertelen magyarokat Bácskában. Tehát a Petőfi-brigádosok nem kommunista hősök voltak, hanem szerencsétlenek, akik oda lettek terelve – mondta Dr. Várady Tibor. És akkor jöjjön a házaságy sztorija. Volt egy Petőfi-brigádos fiatalember, aki nem a kommunizmus miatt csatlakozott, nem is azért, mert magyarként odakényszerítették, hanem egy bizonyos Rozi miatt. Rozi a felesége volt és őhozzá akart eljutni. Elhunyt a fronton, és utána, mivel rövid ideig tartott a házasság, fölmerült a kérdés, hogy kié a házaságy. Rozi talált újabb férjet, és nagyon jó lett volna nekik egy házaságy. Viszont a Petőfi-brigád hősének apja is igényt tartott a bútorra, mondván, hogy az ő pénzéből vásárolták azt. A Petőfi-brigád hősét a szerző édesapja képviselte, Rozit pedig Várady Tibor nagynénjének a férje, Pali bácsi. Végül a házaságyat odaítélték a hősi halott fiú apjának.
A Házasság utáni házaságy – és egyéb pertárgyak a póttörténelemben című mű egy sorozat hatodik része. A szerző továbbra sem tétlenkedik, hisz elmondta, hogy a hetedik kötet már a Forum Könyvkiadónál vár a megjelenésre.
Vida-Szűcs Imre
Borítókép: Prof. Dr. Várady Tibor, Prof. Dr. Balogh Elemér, Prof. Dr. Varga Norbert, Dr. habil. Virág Zoltán és Dr. habil. Bencsik Péter a könyvbemutatón. Fotó: Kovács Anita
