A 90. Ünnepi Könyvhéten dr. Révész Bélával, az SZTE ÁJTK Politológia Tanszék egyetemi docensével a Jogtudósok titkai. Történetek a titkosszolgálatok és a jogtudományok neves művelőinek XX. századi kapcsolataiból címmel megjelent legújabb kötetéről Laczkó Sándor, az SZTE Klebelsberg Könyvtár, Különgyűjteményi Osztály osztályvezetője beszélgetett.
– Szinte véletlenszerűen állt össze néhány tanulmányból, körülbelül 6-7 év alatt, ez a könyv. Véletlenül derült ki, hogy ezek a jogbölcselők valahogyan közös nevezőre hozhatók, mégpedig a titkosszolgálat témáján keresztül. Ezek a jogtudósok tehát, akik szerepelnek a kötetben, ilyen vagy olyan formában, célszemélyként vagy kollaboránsként kötődtek a titkosszolgálathoz, ráadásul egymással is kapcsolódtak: hol a titkosszolgálaton belül, hol azon kívül. Végül időbe telt, míg bennem is kialakult ez a hálózati struktúra, de miután ezt felismertem, adta magát, hogy az információk egy könyvvé szerveződjenek – kezdte Révész Béla.
A Jogtudósok titkai. Történetek a titkosszolgálatok és a jogtudományok neves művelőinek XX. századi kapcsolataiból című kötet rendkívül alapos előtanulmányában a szerző a titoktartás pszichológiáját, a titkosszolgálat fogalmát is érinti, és eljut egészen a kötetben tárgyalt jogtudósok életrajzáig is. Ezen kívül pedig az olvasó magyarázatot kap arra is, hogy mi az, hogy „titkosszolgálat”, „állambiztonsági szolgálat”, „nemzetbiztonsági szolgálat”, és mi a különbség ezek között, illetve magára a titok fogalmára is kitér a szerző.
– Közismert, hogy az egyes országok más és más elnevezést szoktak alkalmazni a titkosszolgálatra, tehát ebből adódik az, hogy némelyik országban állambiztonsági szolgálatnak vagy nemzetbiztonsági szolgálatnak nevezik ezeket a szerveket. Az, hogy a titkosszolgálat szó általános közös nevezőt jelenthet a különböző elnevezések között is jelzi azt, hogy valóban a titok, továbbá a titok megóvása, megszerzése vagy éppen elhárítása áll ezeknek a szervezeteknek a középpontjában. A titok kommunikáció szempontjából mindig a negatív közlést jelenti, amelynek megszerzéséhez vagy megőrzéséhez mindig valakinek az érdeke fűződik. Mondhatjuk, hogy a titok egyidős az állammal, hiszen nincs titkosszolgálat állam nélkül, és állam sincs titkosszolgálat nélkül. Magának a titoknak a fogalma, egy kulturális antropológiai, szűkebben egy politikai antropológiai kategóriaként tartható számon, és ebből a szempontból, a titok esetében, a hallgatás: a nem kommunikáció. Ez azt is jelzi, hogy nem minden hallgatás jelent titkot, csak azok a titkok, amelyekben a hallgatás vonatkozásában valakinek az érdeke is megnyilvánul – magyarázta a szerző.
– Minden titok kiderül? Mi ennek a működési mechanizmusa? A titoktartás pszichológiájának tekintetében az, aki titkot tart, az önmaga fontosságának tudatában is van, vagy éppen ettől fontosabbnak érzi magát? – tette fel a kérdéseket Laczkó Sándor az SZTE Klebelsberg Könyvtár AudMin terében tartott beszélgetésen.
– Pszichológusok azt szokták mondani, hogy a titok státuszjelölő funkciót is betölt. Ha van titkom, akkor a hierarchiában magasabbra tudok emelkedni a titok körén kívül, a titok körén belül azonban általában a titkok őrzői lecsúsznak a hierarchián. De ennél talán fontosabb az, hogy vannak strukturált és strukturálatlan titkok is. A strukturált titkok mindig intézményesülnek és bürokratizálódnak. Az informális, strukturálatlan titok vonatkozásában a klasszikus példa Kádár János sétája a Fehér Házban, amikor mindenki tudta, hogy a főnök élet-halál kérdéseket fog felvetni, erről azonban semmiféle jegyőzkönyv vagy feljegyzés sem született. Ennek azóta sincs nyoma, legfeljebb legendák és sztorik szivárognak ki arról, hogy milyen fontos ügyekben állapodtak meg a felek – magyarázta a politológus.
A titkosszolgálatokra gondolva a laikus embernek valószínűleg a kémek és James Bondok világa ugrik be először. Azonban aki föllapozza a könyvet, az hamar rá fog jönni, hogy akikről valóban szól ez a könyv, azok egyáltalán nem a James Bondok világában éltek.
– Ha valakik a sztorikat szeretnék kicsemegézni a könyvből, akkor ők is megtalálják majd a kedvükre valót. Itt van például Herbert L.A. Hart, aki jogfilozófusként a második világháború idején kötelességének érezte, hogy belépjen a seregbe. Az első beosztása egy kommandós egységbe szólt volna, de az egészségügyi vizsgálat során kiderült, hogy alkalmatlan, így végül a kémelhárításnál, az MI5-nál kötött ki. Az volt a feladata, hogy a kelet-európai menekültek átvilágítását és ellenőrzését végezze. Ez 1941 után vált érdekessé, ugyanis Teleki halála után az angol követség felajánlotta rengeteg magyar politikusnak, hogy Angliába telepedjenek át. Így ők mind találkoztak Harttal, akinek pedig ennek köszönhetően rálátása volt a kelet-európai változásokra is. 17 halálos ítéletet hoztak a bíróságon a tevékenységének köszönhetően. Közben Hart felesége, Jenifer Hart titokban belépett az angol kommunista pártba, és ezen keresztül tartotta Moszkvával a kapcsolatot. Ez azért is jelentett problémát, mivel Jenifer Hart a belügyminisztériumban dolgozott. Egészen a ’80-as évekig nem is derült ki, hogy besúgó, azonban ezután Margaret Thatcher úgy döntött, hogy egészen a második világháborúig visszamenőleg át kell világítani a minisztériumokat és a fontosabb állami szerveket is. Ekkor derült ki Jenifer Hart múltja is, melyből óriási botrány lett, hiszen az MI5 vezetőjének felesége moszkvai ügynök. Hart ebbe bele is rokkant és 6 év múlva, 1992-ben meg is halt – mesélte dr. Révész Béla.
Természetesen a fent említett jogtudós csak egyike azoknak, akiknek az életét és titkosszolgálati múltját megismerhetik az érdeklődők. Dr. Révész Béla kiemelte, hogy az alacsony példányszám miatt sajnos nyomtatott formában nem érhető el a kötet, azonban e-book formában olvasható. A reves@polit.u-szeged.hu e-mail címen jelezhetik az érdeklődők ezen igényüket a szerző felé, aki így szívesen elküldi az elektronikus változatot.
SZTEinfo – Kocsis Bernadett
Fotók: Csukás Alexandra
