A világ legtöbb "föderális piacában" (Ausztália, EU, India, USA), valamint a nemzetközi kereskedelem globális keretében (WTO), többek között, egy közös van: tiltják, hogy a tagállamok korlátozzák a szabad kereskedelmet/versenyt, és megengedik ezt a számukra abban az esetben, ha a korlátozásra valamilyen helyi legitim cél érdekében kerül sor. Az Európai Unió Bírósága, az ausztrál és az amerikai legfelsőbb bíróság és a WTO Vitarendezési testülete ugyanazokkal a problémákkal szembesül, hasonló, sőt, néha ugyanolyan ügyekben kell döntenie és mégis, ezek a rendszerek mindeddig izoláltan fejlődtek, és nagyon keveset tanultak egymástól. Sajnos a társadalomtudomány szinte teljes mértékben hanyagolta ennek a kérdésnek az összehasonlító jogi elemzését. A kutatás segítséget nyújt ahhoz, hogy az amerikai és ausztrál alkotmányjog ismerje meg az EU-jog tapasztalatait és megoldásait, valamint vica versa: az EU-jog tanuljon az amerikai és ausztrál alkotmányjog gyakorlatából és tapasztalataiból.

Most major “federal markets” of the world (Australia, EU, US) have one thing in common: they prohibit member states from restricting trade/competition and release them from this duty if the restriction is warranted by a local legitimate end. The Court of Justice of the European Union, the High Court of Australia and the US Supreme Court face the very same conceptual issues, have to deal with similar (or sometimes) the same cases and suffer from the same headache-producing dilemmas. Still, these systems have developed in isolation from each other and the social science has neglected this comparative issue. This mutual ignorance seems to be a historical shortcoming. Individual “federal markets” have obtained significant experiences, developed legal techniques and social procedures, which would be of value of other systems. The above topic is extremely relevant from an international perspective, and since it relates to the fundamental concepts of “federal markets”, it has high significance also on the national level.