Dr. Lukács Adrienn nemcsak a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán állja meg a helyét, hanem a Kúria főtanácsadójaként is igyekszik a lehető legjobban teljesíteni. Az oktatás mellett kutat, ilyenkor leginkább a munkajog és a digitalizáció rejtelmeibe ássa bele magát.
– Hogyan fogadtad a Pro Dissertatione-díj elnyerését?
– Természetesen nagyon örültem neki. Nagy megtiszteltetés, és azt éreztem, hogy ezzel az SZTE ÁJTK Kari Tanácsa elismerte azt a befektetett munkát és energiát, ami a doktori disszertációm elkészítésével járt. Ezt a díjat ugyanis az a személy kaphatja meg, aki a Karon vagy más rangos hazai, illetve külföldi intézményben kiemelkedő eredménnyel szerezte meg tudományos fokozatát és a doktori értekezését monográfiaként megjelentette.
– Summa cum laude minősítéssel szerezted meg a doktori címet, mivel foglalkoztál a disszertációdban?
– A disszertációmban a munkavállalók személyes adatok védelméhez való jogát vizsgáltam, különös tekintettel a közösségi médiára. Többek között olyan kérdések tartoztak ide, miszerint meg lehet-e tekinteni a munkaerőfelvételi eljárásban a leendő munkavállaló közösségi média profilját, vagy el lehet-e bocsátani valakit egy Facebook poszt miatt. Mindennek természetesen a munkajogi, adatvédelmi jogi aspektusát vizsgáltam. A dolgozatot kettős PhD keretében, az SZTE ÁJTK-n és az Université Paris 1 Panthéon Sorbonne egyetemen készítettem el, így a magyar jog mellett a francia jogszabályokat, jogirodalmat is részletesen feldolgoztam.
– Hogyan kamatoztatod ezeket a kutatási eredményeket ma, a munkád során?
– Jelenleg a habilitációs kutatásaimon dolgozom – a habilitációhoz ugyanakkor új témát kell választani, ezért ma már nem a közösségi média témakörével foglalkozom elsődlegesen. Továbbra is érdekel a terület, így figyelemmel kísérem a témát a lehető legtöbb felületen. Az elért eredményeket pedig a kutatási és oktatási tevékenységembe igyekszem beépíteni. Szerencsére az adatvédelmi kurzusaimon rendszerint előjön a munka világa és a közösségi média témaköre is.
– Jogászként, HR szakjogászként, mikor és, hogyan kapott helyet az érdeklődési körödben ilyen intenzíven a média, és a közösségi média?
– Joghallgatóként tagja voltam egy hallgatói adatvédelmi kutatócsoportnak, ami később inspirációt adott az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK) szánt dolgozatomhoz is. Tudtam, hogy a PhD kutatásaimat is a munkahelyi adatvédelem területén szeretném folytatni, a kérdés már csak az volt, hogy pontosan melyik aspektusát vizsgáljam részletesen. Közösségi média felhasználóként magam is (sokszor döbbenten) láttam és látom, hogy a felhasználók milyen sok információt tesznek közzé a saját közösségi felületeiken. Innen jött az ötlet, hogy a munkahelyi adatvédelem kérdését összekötöm a közösségi médiával.
– Mik a legnagyobb buktatói a közösségi médiafelületeknek?
– Sok van, nehéz lenne csak egyet kiemelni… A felhasználok jó része egyáltalán nem tudatos, pedig, ami egyszer felkerül az internetre, rettentő nehéz – ha nem lehetetlen – eltávolítani. A másik nagy baj, hogy az emberek nem ismerik jól az adatvédelmi beállításokat. Egy meggondolatlan poszt vagy hozzászólás pedig akár munkajogi következményeket is maga után vonhat.
– Látsz ebben a rohanó világban megoldást minderre?
– Sajnos csak nagyon kevés ember képes a tudatos digitális jelenlét megteremtésére, pedig véleményem szerint a megoldás kulcsa ebben rejlik.
– A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar mellett, a Gazdaságtudományi és a Gyógyszerésztudományi Karon is oktattál már olyan kurzusokat, mint munkajog, szociális jog, adatvédelmi jog, esélyegyenlőség vagy üzleti etika. Jól gondolom, hogy ezek mind-mind olyan tudnivalók, amelyekkel egy átlagember is könnyen szembe találhatja magát a mindennapokban?
– Igen, ezek mind megkerülhetetlen kérdések. Igyekszem ezeket a kurzusokat úgy felépíteni, hogy a hallgatók közben rájöjjenek arra, hogy mindez őket is érinti, vagy legalábbis a későbbiekben biztosan fogja őket érinteni a mindennapokban. Van, aki partner ebben és van köztük olyan is, aki nem szeretné felismerni azt, hogy előbb-utóbb találkozni fog majd ezekkel a kérdésekkel. Bízom benne, hogy a többségükben felkeltem az érdeklődést.
– Fiatal oktatóként nehezebb vagy könnyebb megtalálni ezt a bizonyos közös hangot a hallgatókkal?
– Bízom benne, hogy sikerült megtalálni velük a közös hangot – szerintem ez nem csak az életkoron múlik. Amikor elkezdtem oktatni, tartottam attól, hogy a – kezdeti – viszonylag kis korkülönbség miatt nehezebben vesznek majd komolyan, de szerencsére alaptalannak bizonyult a félelmem.
– 2021 óta a Kúria főtanácsadója is vagy. Ez a feladatkör mit foglal magába?
– A főtanácsadók tudományos tevékenység kifejtésével segítik a Kúrián működő ítélkező tanácsok, a kollégiumvezető és a Werbőczy István Országbíró Kutatóintézet munkáját. Az ítélkező tanácsoktól elsősorban jogi döntés-előkészítéssel kapcsolatos feladatok szoktak érkezni, de az igazságszolgáltatás egészét érintően is végezhetnek kutatást, hazai és nemzetközi adatszolgáltatást, publikációs tevékenységet. A főtanácsadók – köztük én is – rendszerint főállású egyetemi jogviszonyuk mellett, részmunkaidőben látják el ezt a tevékenységet.
– Felelősség. Ez jutott eszembe.
– Igen, mint, ahogyan az oktatás is felelősséggel jár.
– Milyen ügyekkel találkozol leggyakrabban?
– A Polgári Kollégiumba vagyok beosztva egy ítélkező tanácshoz, és munkajoggal kapcsolatos ügyekkel találkozom a legtöbbször.
– Zárásként: mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben?
– Sajnos kevés szabadidőm van, így azt igyekszem a családommal és a barátaimmal tölteni. Emellett szeretek utazni és szépirodalmat olvasni.
Pósa Tamara
