Pecuniam credere. Életképek az antik római hitelélet világából című dolgozatával II. helyen végzett az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekció, Római Jogi Tagozatában, Horváth Kata Zsuzsanna, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar végzett joghallgatója. Kata témavezetője Prof. Dr. Jakab Éva, az SZTE ÁJTK oktatója és Dr. Pozsonyi Norbert, az SZTE ÁJTK adjunktusa volt
A téma bevezetését követően a Sulpiciusok vizsgálata során megállapítottam, hogyezen személyek bankházat vezethettek, és a távolsági kereskedelem finanszírozásában is szerepet játszhattak egy kölcsön kiváltását célzó kölcsönszerződés nyújtásával (köztes finanszírozás). Ebben a részben tehát a professzionális bankárok tevékenységébe nyerhettünk bepillantást, akik szervezett formában, élethivatásszerűen foglalkoztak a pénzügyi műveletekkel.
A következő rész a „kisemberek” alkalmi, létfenntartást célzó kölcsönügyleteit érinti. E fejezet konklúziója az, hogy ezen társadalmi helyzetben is szükség volt a „pénzemberek” jelenlétére, mivel az általuk nyújtott kölcsön sokszor létkérdés volt a szegényebb rétegek számára.
A rendhagyó letét keretein belül pedig egy, az ókori Rómában lehetséges pénzügyi tranzakciós („pénzutalási”) eljárást ismerhettünk meg. Ennek lényege az ügyfél számára egyrészt az, hogy pénzügyi műveleteit megkönnyítse – az akár más városban történő visszaszolgáltatással –, másrészt az, hogy a rendelkezésre álló vagyonát elhelyezve egy bankban és egyúttal kamatot kikötve nyereséget realizálhasson. Ez a pénzügyi művelet már kvázi „befektetés” jellegű elemeket tartalmaz. Mindehhez pedig szükség volt az ügyfél és bankár között fennálló bizalomra.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a bankárok és más pénzügyi tevékenységet űző személyek a mindennapi életben jelen voltak, és – ahogy az imént is láthattuk – egyfajta fejlődési folyamat rajzolódik ki működésük kapcsán. Végezetül szeretnék rámutatni arra, hogy ha ezen személyek (elsősorban a bankárok) valóban „társadalmi élősködők” lettek volna, akkor nem lett volna – a dolgozatban bemutatott mértékben – szükség a tevékenységükre, és nem mutatták volna a professzionalitás jeleit.
– Hogyan érezted magad a versenyen, hogyan vélekedsz az ott elért eredményedről?
– 2023 tavaszán második alkalommal vehettem részt az OTDK-n, ahol nagyon jól éreztem magamAnnak ellenére is, hogy nekünk, végzősöknek nem volt olyan egyszerű ez az időszak, hiszen a záróvizsgák közepette vettünk részt a versenyen. Boldog voltam, hogy ott lehettem, immáron személyesen, a korábbi OTDK-n ugyanis a szobámból, online vettem részt. Örülök az elért eredménynek, úgy érzem, hogy beérett a sok munka, amit a konzulenseimmel belefektettünk a dolgozat megírásába.
– Milyen nehézségekbe ütköztél a dolgozat megírása során, mennyi időbe telt, még felgöngyölítetted a témát?
– A dolgozat megírásakor fontos volt, hogy a témát kellőképpen leszűkítsük. Oda kellett figyelni arra, hogy ne foglaljunk bele túl sok mindent, viszont, amit feldolgozunk, azt nagyodafigyeléssel, átgondolva, megfelelő logikai rendben tegyük. Az idő voltaz egyik legnehezebb tényező. A szakirodalom feldolgozása, majd a gondolatok papírra vetése és véglegesítése szintén időigényes folyamat. A végeredmény azonban, amikor az elkészült dolgozatot a kezünkben tartjuk, nagyon jó érzéssel tölt el bennünket. A dolgozattal, annak nem végleges formájában, már részt vettem tavaly tavasszal a helyi TDK fordulón illetve egy római jogi konferencián angol nyelvű, a dolgozat témájához kapcsolódó előadást is tartottam. A téma feldolgozását így elég korán elkezdtem.
– Mit gondolsz, mitől innovatív, újszerű az a téma, amit feldolgoztál?
– A dolgozat nem olyan értelemben vett innovációt hordoz magában, mint például az önvezető autók jogi szabályozásának kérdéskörével foglalkozó kutatások. A dolgozat témája és célja a mindennapi gyakorlat, jogélet vizsgálata (law in action). Bepillantást nyerünk a rómaiak hétköznapi élethelyzeteibe, jogi problémáiba. Az újszerűséghez kapcsolódva, a másik elérendő célom az volt, hogy "rehabilitáljam" a bankári tevékenységről, illetve bankárokról kialakult negatív képet, ami hosszú idő óta meghatározó a szakirodalomban. A dolgozatban rámutatok arra, hogyha ezen személyek valóban „társadalmi élősködők” lettek volna Rómában, akkor nem lett volna – a dolgozatban bemutatott mértékben – szükség a tevékenységükre, és nem mutatták volna a professzionalitás jeleit.
– Tanulmányaid befejezése után szeretnél tudományos pályára lépni?
– Igen, szeretnék tudományos pályára lépni. Tavasszal beadtam a jelentkezésemet a Doktori Iskolába. Éppen a napokban érkezett a levél, hogy felvételt nyertem a doktori képzésre.
Nagyon boldog vagyok, ugyanis már az egyetem első évétől kezdve érdeklődöm a római jog iránt, és azt terveztem, hogy a jogász képzés elvégzése után tovább szeretném folytatni a tanulmányaimat az egyetemen.
Pósa Tamara
Fotó: Molnár Dóra
