A jogászprofesszor missziói a Kiszámítható bűnöktől a Bűnös mítoszokig

– Az európai trendekhez igazodó, innovatív oktatási formák bevezetését szorgalmazta az SZTE oktatási rektorhelyetteseként. Mestertanár Aranyérem Kitüntetést vett át az Akadémián 2017-ben. Külföldi egyetemek online kurzusain vett részt, szerzett oklevelet. Milyen előnyeit tapasztalta az online oktatási platformoknak az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar professzoraként?

– A Covid-19 pandémia előtt az online oktatásnak alacsony volt a támogatottsága. Ez alapvetően megváltozott, ami a járvány egyetlen „haszna”. A tudásközvetítés manapság a közösségi platformokon is zajlik. A Covid-19 járvány idején beigazolódott módszereket, szerintem, folytatni kell. Például igen hasznos lehet, ha egy előadást rögzítünk lejátszható videóformátumban, kiadjuk előzetesen a hallgatóknak, hogy nézzék meg, majd az elhangzottakat mélyíthetjük és szélesíthetjük a jelenléti szemináriumon. A projekt genezisét érintően pedig említhető, hogy régebben foglalkoztunk Bűnügyi hírek című diákköri üléseken kétféle butasággal is. A jogilag helytelen újságírói állításokat, illetve bűncselekményt – rágalmazást vagy személyes adatokkal való visszaélést – megvalósító újságcikkeket vettük nagyító alá. Ezek nagy sikert arattak, később pedig kifejezetten nem joghallgatóknak szóló választható kurzust is indítottam, mert az offline ismeretterjesztés is misszióm része.

A NORMÁK VÁLTOZNAK

– Megtapsolták az Újmódi BŰN ÉS régimódi BŰNHŐDÉS? című szabadegyetemi előadását. „Teltházas” A büntető igazságszolgáltatás világa itthon és Európában című „általánosan művelő kurzusa”, amelyet az Óbudai Egyetemmel közös pályázat eredményeként tart. „A legizgalmasabb az összes magyar TEDx előadás közül” – írta egy kommentelő a Kiszámítható bűnök című prezentációjáról. Egy szó, mint száz: a laikusok körében is népszerűek a büntetőjoggal kapcsolatos online programjai. Miért érdekli az embereket a büntetőjog? Miért kell jogszakmai kérdésekről közérthetően beszélni?

– Ha normálisan éljük az életünket, akkor nem kerülünk a büntetőjog „látókörébe”. Vagyis a büntetőjogról nem kell túl sok részletet tudni. Ám töretlen a krimik népszerűsége. A tévé- és video-sorozatok egy része is foglalkozik a bűnökkel és a büntetéssel. Ennek nyomán növekszik a bűnügyi mítoszok köre. A tévhiteket el tudjuk oszlatni a jogi szakmai képzéssel. Azonban tisztázásra vár egy sor olyan kérdés is, ami az átlagembereket és a mindennapokat érinti. A jogi ismeretterjesztés különös jellemzője – szemben például a természettudományos ismeretterjesztéssel –, hogy a tisztázott információ azonnal hathat a mindennapi életre, befolyásolja a döntéseket, a magatartást, hiszen a jog a normákról szól.

– Legfeljebb három percben ismertet egy-egy kérdéskört. Tűpontos megállapítások, de „lábjegyzetek” és törvényi hivatkozás nélkül. Ez a TikTok-os Bűnös mítoszok jellemzője. Kiknek szánja ezeket a 3 perces tudásmorzsákat?

– Nos, annyi bizonyos, hogy a jogászoknak, joghallgatóknak nem szántam – hiszen ők ezeket biztosan jobban és mélyebben tudják. Persze ha jelenlegi vagy jövőbeli kollégák követnek, az számomra megtiszteltetés is. Mindenesetre mindenki más volt a célcsoport, tehát a szélesebb közönség egy bizonyos életkor felett. És hogy miről szól? A büntetőjog jellemző területeit tárgyaljuk meg. Fölvázoljuk, hogy hol húzódnak a büntetőjogi felelősség határai. Olyan kérdések kerülnek terítékre, amelyekkel akár már egy kamasz is szembesül.

– Például?

– „Büntetendő eset-e, ha elszívtam egy marihuánás cigarettát?” „A következmény különbözik-e attól, mintha a zsebedben találnak ilyen cigit?” Kevesen tudják, hogy a magyar jog szerint az a személy is büntetendő, aki Amszterdamban fogyaszt kábítószert, ha erről a hatóság itthon tudomást szerez, mondjuk egy névtelen feljelentésből. Vagy: „Ha prostituáltnak nevezek valakit, az büntetendő?” A válasz, röviden: ha az illető tényleg szexmunkás, akkor a „prostituált” állítást nem büntetik. De ha egy másik személlyel kapcsolatos értékítéletről van szó, amit mások is hallanak, akkor már más az eset. Vagy: a szülői pofon harminc éve még elnézett módszer volt, ma már nem elfogadható az erőszakkal nevelés. A lényeg: az általános erkölcsi normák hatnak ránk. Például nem lopunk, nem csalunk, nem hamisítunk okiratot vagy adóbevallást. Ám e normák határai úgy mozdulnak el, ahogy változik a társadalom. Ezért a határterületek érdekes ellentmondásait érdemes megvilágítani.

SZÍNKÓDOLT VIDEÓKON

– Dinamikus és „színkódolt” a Bűnös mítoszok video-sorozat. A fiatalok körében legnépszerűbb platformon, a TikTok-on közel 21 ezer felhasználó követi. Milyen határterületeket érint azokban a videókban, amelyeken a piros, a zöld, a kék vagy a tyúklábminta dominál?

– Az egyik a felelősség. A „Mi büntetendő és mi nem?” kérdést fókuszba állítva a gyermekvédelemtől a pornográfián át a zéró toleranciáig számos kérdés és válasz előkerül. A másik terület a büntetéssel, a börtönökkel kapcsolatos mítoszok köre. Mert az amerikai filmek miatt sokan hiszik, hogy például itt is narancssárga színű az elítéltek ruhája és hogy összehasonlítható az amerikaival az itthoni börtönélet, pedig nem. Itt a tyúklábminta, a szürke-fehér a „divatszín”, itt nem ingyenes az edzőterem használata, itt kötelező a munka. A harmadik témacsoport a büntetőeljárással – a vádalkuval, az esküdtszék és az ügyvéd szerepével – foglalkozik. A negyedik blokk az „Igazság megtalálása” munkacímet kapta, s a bizonyítékok begyűjtésétől kezdve a hazugságvizsgálónak nevezett poligráf használatáig taglalja a mítoszokat.

– Mindegyik témakörhöz tartozik egy-egy alcsoport, amelyben az új technológiák okozta kihívásokat érintik.

– Márki Dávid kollégámé ez a blokk, a videók 5 százaléka. Például: „Ha a barátom nyitva hagyja a Facebookját, s azon posztolok, akkor mi a következmény?” Vagy: „Az internethez való hozzáférés miért nem alapjog a börtönben?” Vagy: „A rendőrség kényszeríthet-e arra, hogy az ujjlenyomatommal kinyissam a telefonom biztonsági zárját?”

– Középiskolai tanár ismerőstől hallottam, tanítványai közül sokan nézik a TikTok Bűnös mítoszait. Impozáns a videók fölötti adatsor: 20 ezer 800-nál is többen feliratoztak erre a csatornára. 151 ezer like, 2 millió 100 néző. Kik és hogyan segítettek eljuttatni a Bűnös mítoszok üzenetét?

– Az NKFIH, vagyis a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal Tudományos Mecenatúra pályázata jelentette kiindulópontot. Ez a MEC_N140755 biztosította a finanszírozást, támogatta a saját marketingünk felépítését. Az ötlet megvalósításában közreműködött a szegedi Mögnézzük Kft., az SZTE alumnusai közül Fabó Gergő, Tálas Péter Csongor, Máté Geri, Hődör Gábor, akik a videófelvételek elkészítésével informatikai, marketing- és kommunikációs segítséget nyújtottak. Egy vasárnap indult a sorozatunk, s azonnal 18 ezer nézőt vonzott. Az eddigi majd 4000 hozzászólás között számos továbbgondolásra érdemes, új témafelvetés van, a kommentelők kifejezetten szeretik a csatornát és tartalmakat. A TikTok szűrőrendszerét is bekalkulálva elmondható, hogy személyeskedő, dehonesztáló esetleg gyűlölködő bejegyzésekkel nem találkozunk – amit nagyon pozitív dolognak tartunk.

ISMERETTERJESZTÉS KONTRA KUTATÁS?

– Ugyanezek a tartalmak elérhetőek az Instagramon, a Facebook és a YouTube csatonán is. Miért?

– Misszió az ismeretterjesztés és a tudománynépszerűsítés, amit egy tudósnak magára kell vállalnia. Önálló kurzust nem alapozok csak ezekre a mítosztörő videókra, de a fölvételeket fölhasználom a saját óráimon, illetve jó szívvel ajánlom a középiskolai osztályfőnöki órákra a Bűnös mítoszok-sorozat témaköreit és magyarázatait.

– Az ismeretterjesztéssel, a Bűnös mítoszok projekttel a Szegedi Ifjúsági Napokra is eljutott. Mit szólnak egy ilyen terepmunkához azok a jogtudósok, akik – kimondva vagy kimondatlanul, de – elfecsérelt időnek tartják, ha a kutató nem „komoly tudománnyal” foglalkozik?

– A korábbiakban lényegében saját tapasztalás és igen korlátozott módszertanú kutatás alapján állapítottam meg, milyen mítoszok élnek az emberek fejében. Ennek a tapasztalatnak adhatjuk alátámasztását vagy cáfolatát a Bűnös mítoszok előadás-sorozattal, és az ehhez kapcsolt jogtudat kutatással. A SZIN fesztiválon a fesztivállátogató fiatalok és a „régóta fiatalok” körében végeztünk kérdőíves kutatást joghallgatók bevonásával. A fesztiválon kiosztott kérdőíveket sok százan kitöltötték, azóta további almintákban is megtörtént az adatfelvétel, jelenleg a válaszok feldolgozása tart. Vagyis a SZIN-beli jelenlétünk bizonyítja azt is, hogy az ismeretterjesztés visszahat a tudományra, megtermékenyíti a kutatómunkát.

SZTEinfo – Újszászi Ilona