A szovjet utódállamok és az Európai Unió kapcsolatát vizsgálta a Szegedi Tudományegyetem által szervezett online workshop

Az “Understanding the relations between the European Union and the Post-Soviet Countries - Drama or Prosperity?” címmel rendezett angol nyelvű, online workshop az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozat (Conference on the Future of Europe) keretében, az Európai Közjogi Szervezet (European Public Law Organisation – EPLO), a Europe Direct Szeged és az SZTE ÁJTK Nemzetközi és Regionális Tanulmányok Intézet együttműködésének eredményeként valósult meg.

Az Európai Unió szomszédságpolitikájának egyik meghatározó területe az ún. Keleti Partnerség, amely a posztszovjet országokra, nevezetesen Örményországra, Azerbajdzsánra, Fehéroroszországra, Grúziára, a Moldovai Köztársaságra és Ukrajnára összpontosít.

Az EU és a keleti partnerség körében érintett államok között mostanra számos két- illetve többoldalú politikai és gazdasági megállapodás alakult ki, amint azonban az elért eredményekről szóló jelentések többször is rámutatnak, a történelmi, politikai, kulturális, illetve gazdasági szakadékok, amelyek ezen országok és a nyugati világ között húzódnak jelentősen akadályozzák a keleti partnerség országait abban, hogy javítsák “demokrácia mutatóikat”, illetve az EU-val való mind szorosabb viszony kialakításában is gátat szabnak. Egyúttal a Keleti partnerség sikeres végrehajtását nehezíti – olykor talán meg is akadályozza – a posztszovjet országok külső eseményekkel és szereplőkkel szembeni érzékenysége is.

Az EPLO, a Europe Direct Szeged és az SZTE ÁJTK NRTI által szervezett workshop az EU és a posztszovjet országok közötti kapcsolatokra összpontosított a Keleti Partnerség keretében, különös tekintettel a jogi, politikai, gazdasági, kulturális, földrajzi és kereskedelmi szempontokra. Az online formában megszervezett workshop központi kérdése volt, hogy a posztszovjet országoknak milyen lehetőségei vannak arra, hogy akár egyedül, akár közösen fejlesszék az EU-val való kapcsolataikat a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tekintetében.

A tanácskozáson köszöntőt mondott Dr. Várkonyi-Gültekin Gizem, az SZTE ÁJTK NRTI adjunktusa, aki egyúttal a rendezvény moderátori szerepét is betöltötte. “EU accession prospects and challenges for South-East European states: Georgia, Ukraine, and Moldova” címmel előadást tartott Ioseb Nanobashvili, Grúzia volt nagykövete a Görög Köztársaságban és a Szerb Köztársaságban, az EPLO dél-kaukázusi regionális kirendeltségének igazgatója, aki előadásában problémaként, és a Keleti Partnerség egyik komoly hiányosságaként jelölte meg, hogy az EU stratégiája nem nyújt igazi “európai perspektívát” a Keleti Partnerség keretében együttműködő államoknak, az együttműködés a jelenlegi formájában csak korlátozott fejlődési és közeledési görbe kirajzolását teszi lehetővé, szemben a nyugat-balkáni államokkal, amelyek együttműködési szerződései világosan tartalmazzák egy jövőbeni csatlakozás lehetőségét.

“Relations between Azerbaijan and the European Union” címmel tartott előadásában Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének kutatója Azerbajdzsán és az Európai Unió kapcsolatának vizsgálata keretében kiemelte: Azerbajdzsán külpolitikájának egy meghatározó területe az Európai Unióhoz való közeledés, illetve az EU-val ápolt gazdasági kapcsolatok, azonban az ország elmúlt harminc éve kaotikus és a pontos jelenlegi helyzetet csak ezen időszak történései fényében érthetjük meg. Az előadó számos egyéb kérdés mellett kiemelte: az Európai Unió szomszédságpolitikájának kialakítása során Azerbajdzsánt illetően figyelembe kell vennie Grúzia és Azerbajdzsán érzékeny kapcsolatát, a stabilitást pedig kiemelt prioritásként kell kezelni.

“Reforms and Resilience: Transforming Ukraine and the Eastern Neighbourhood” címmel tartott előadásában Csicsai Máté, az Európai Bizottság keleti szomszédságért felelős főigazgató-helyettesének asszisztense kiemelte: az Európai Unió olyan értékek menték igyekszik felépíteni a Keleti Partnerség politikáját, mint a jólét, a demokrácia, illetve a stabilitás. Ennek keretében kiemelt jelentőséggel bír a média pluralitásának, illetve a civil szervezeteknek a támogatása, egyúttal a jogállamiság eszméjének előmozdítása. Az Európai Unió – több kevesebb sikerrel – ezeket az egyébként európai identitást is alkotó értékeket kívánja erősíteni a régióban, ezért ezek előmozdítása jelenti a stratégia egyik fő célkitűzését. Mindez azonban kiegészül olyan eszköz jellegű törekvésekkel, mint a gazdasági teljesítmény növekedésének előmozdítása, a demokratikus kormányzás intézményi kereteinek kialakítása, vagy a társadalmi mobilitás. Utóbbival kapcsolatban az előadó kiemelte, hogy az Európai Unió számos kutatási programon, illetve az Erasmus programon keresztül igyekszik előmozdítani a tudáscserét a régió országaival. Az előadó egyúttal kiemelte: az EU új Keleti Partnerség politikájának két meghatározó pillére a befektetés és a kormányzás lesz.

“Gain, Responsibility, Gained Responsibility? The EU and the Post-Soviet Secessionist Entities” címmel tartott előadásában Szőke-Kis Bernadett, az SZTE ÁJTK Doktori Programjának PhD ösztöndíjasa a workshop által is érintett államokat azok szovjet múltjából kiindulva vizsgálta. Ahogy a kutató előadásában kifejtette: a szovjet utódállamokat elsősorban egy önálló régióként kell kezelnünk, amely az egykori Szovjetunió területén alakult ki és amelyet a Szovjetunió bukása hívott életre. Ezen államok identitását elsősorban a függetlenség megteremtésének igénye határozza meg. Az SZTE kutatója az előadásban többek között ismertette az Európai Unió ún. “non-recognition and engagement” politikáját, amely képes a politikai és gazdasági eszközök és szakpolitikák sokféleségét ötvözni a konfliktuskezelés jegyében és az EU számára biztosítja annak a lehetőségét, hogy semleges, de hatékony módon legyen jelen a térségben.

Az előadásokat intenzív vita követte, többek között azzal a megállapítással, hogy a tárgyalt kérdések alakulásának egyik meghatározó sarokpontja a jövőben a 2021 decemberében publikálásra kerülő, a Keleti Partnerséget meghatározó uniós szomszédságpolitika lesz.