Szegedi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
„A szegedi büntetőjogi iskola mértékadó alakja volt Tokaji Géza (1926 — 1996). Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte meg 1945 őszén, a diploma átvétele után (1949) rögtön a Büntetőjogi Tanszékre került, amelynek 42 éven át megszakítás nélkül kiemelkedő, fáradhatatlan oktatója volt. Egyetemi tevékenységét könyvtárkezelő demonstrátorként, majd gyakornokként kezdte. 1952-ben kapta meg tanársegédi kinevezését, 1960-tól a tanszék adjunktusa, majd 1974-től docens volt. 1983 és 1987 között tanszékcsoport- vezetőként dolgozott. 1993- ban címzetes egyetemi tanári címet kapott munkája, mondhatni életműve elismeréseként. Több tankönyv, jegyzet, ill. könyv jelzi tudományos munkásságának magas színvonalát.
Kutatási tevékenységének középpontjában — Schultheisz Emil professzor hatására — a bűncselekmény tana állt. E tárgykörben született fő műve is " A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban " címmel, amelyért nívódíjat kapott. E munka átdolgozott változatain, előbb az 1987-ben megjelent, majd az 1993-ban közzétett "A magyar büntetőjog általános része " című egyetemi jegyzeten több évfolyam nőtt fel.
Tudományos és oktatói munkájával oroszlánrészt vállalt abban, hogy a kortárs jogi közvélemény a "szegedi iskolára" mutat rá, amikor az igényes, dogmatikailag megalapozott büntetőjogi gondolkodásra épülő praxis tájékozódási pontot keres. Aktív résztvevője volt a nemzetközi tudományos életnek, amelyet többek között az jelez, hogy a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság XIII. Világkongresszusára készült nemzetközi referátumok társszerzője volt.
Saját bűncselekménytani felfogását igyekezett összevetni — és ha kellett: újraértékelni — a környező, elsősorban a német nyelvű országok büntetőjogi dogmatikájával történő szembesítés kapcsán. Györgyi Kálmán megfogalmazása szerint: "Nem volt saját nézeteinek kérlelhetetlenebb bírálója, s mihelyt valamely megoldását már nem tartotta meggyőzőnek, sietett korrigálni." (http://www.juris.u-szeged.hu/karunkrol/intezeti-koszonto/tanszeki-koszonto-150714-2)
Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi 1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés jegyzőkönyvéből
1946. június 16. X. rendes ülés jegyzőkönyvéből:
1948. 11. 17. 3. rendes kari ülés jegyzőkönyve szerint:
1957. 05. 29. 7. rendes kari tanácsülés jegyzőkönyvéből:
Adjunktusi pályázata
1960. 06. 23. 3. rendkívüli kari ülés
1960. 06. 23. 3. rendkívüli kari ülés jegyzőkönyvéből:
Gácsi Anett- Gál Andor: Amikor a professzor válaszol Beszélgetés a 65 éves Nagy Ferenc egyetemi tanárral. In: Dialógus 2013. p.47-57. http://univ.bibl.u-szeged.hu/51276/1/dialogus_2013.pdf
Nagy Ferenc emlékei Tokaji Gézáról:
Ekkoriban, amikor én fiatal tanársegéd voltam, Tokaji igen bonyolultan és nehezen érthetően írt és fogalmazott is. Ebben az időszakban ragasztották rám azt a megjelölést: „Tokaji Géza magyar hangja Nagy Ferenc”. A nehezen érthető Tokaji szöveget próbáltam „magyarra fordítani”. Azt tudni kell, amit én magam is hallgató koromban tapasztaltam meg, hogy Tokaji az előadásokon többnyire diktált. Így az órákon nem a tartalmat figyeltük, csak leírtuk azt, amit mondott. Amikor a végén azonban elolvastuk a jegyzetet, összeállt a kép. Tokaji lényegre törő, szűkszavú ember és oktató is volt egyben. Úgy diktált, olyan pontossággal, hogy azt úgy, ahogy leírtuk, ki lehetett volna adni. A későbbiekben folyamatosan gondoskodott a hallgatóknak írásos tananyaggal történő ellátásáról. Az 1970-es évtizedben több ún. házi jegyzetet tett közzé, és társszerzőként közreműködött az 1980-ban publikált egységes és országos jellegű büntetőjogi tankönyv megírásában is. Az 1970-es években megjelent házi jegyzeteit a hallgatóság köszönettel fogadta, de olykor sajátos reakciókkal kísérte. Az akkoriban még elvontabb, bonyolultabb megfogalmazású, nehezen elsajátítható jegyzeteket néha fölfokozott indulattal honorálta. Legalábbis erre lehetett következtetni a vizsgát követően visszaadandó példányokon található lábnyomokból, egyes kiadványok igencsak zilált, szinte széttépett állapotából. Fontos hozzátenni, hogy a Tokaji jogirodalmi munkássága kapcsán említett nehézkesség fokozatosan oldódott. A ’80-as évek elejétől kezdve mondhatni letisztult. Jó példa erre az 1984-es ’A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban’ című, nívódíjjal jutalmazott munkája. Ez a főműve az oktatás célját szintén szolgálta. A hallgatóság ezt egyszerűen „sárga veszedelemként” emlegette. A jegyzetek kiadása 1987-ben, 1990-ben, majd 1993-ban folytatódott. — Az egyetemi karrier során meghatározó jelentőséggel bír a mester — tanítvány viszony. Hogyan alakult ez az Ön esetében? — A mester — tanítvány kapcsolatban meg kell jegyeznem: szisztematikus, folyamatos irányítás alatt nem álltam soha. Úgy gondolom, hogy az ilyen viszony alapvetően a személyiségtől is függ. Van olyan, aki kívánja, hogy felügyeljék, van aki nem; én az utóbbiak közé tartoztam. A karon egyfelől Pólay Elemér, másfelől Tokaji Géza volt rám nagy hatással. Pólayról már szóltam a korábbiakban, most Tokaji Gézára térek ki. Tokaji alapvetően Schultheisz Emil örököse volt. Érdekességként teszem hozzá, hogy Schultheisz még a dohányzós hamutálcáját is átadta Tokajinak, amit utóbbi előszeretettel használt is, ő ugyanis például még órán, előadás közben is dohányzott. Tokaji Géza — ahogy arra már utaltam korábban — visszafogott, szűkszavú ember volt, egyébként olyan típus volt, aki mindennek utánanézett. Még orvosi vonalon is, egy példát kiemelve: amikor gyermeke született,„ átment szülész-nőgyógyászba”, bújta az orvosi szakkönyveket, csakhogy teljesen felkészült legyen. Tokaji mindig racionálisan akarta megközelíteni a vizsgálandó kérdést. Így előfordult az is, hogy az orvossal is vitatkozott a diagnózis vonatkozásában. Olykor-olykor emiatt már túlképzelte a betegségét is. Így eljutott arra a szintre, hogy bizonyos gyógyszert azért szedett, hogy más gyógyszer ellenjavallatát kioltsa azzal. Tokaji Géza a ’90-es évek közeledtével változott meg, egészségi állapota folyamatosan romlott. 1990 körül már nem, vagy alig hallhatóan beszélt. Én 1989-ben dékánhelyettes, 1990- ben pedig már dékán voltam. A hallgatók akkoriban sokat panaszkodtak Tokajira. Nekem jutott az a szomorú feladat, hogy Tokajit kényszerűségből nyugdíjaztassam. Keserű szájízzel ment nyugdíjba, magamnak is kellemetlen érzés volt a döntés meghozatala, de nem tehettem mást. Azt azonban sikerült elintéznem, hogy 1993-ban Tokaji Géza címzetes egyetemi tanár lett. Később, 1996-ban (halálának évében) pedig 70. születésnapja alkalmából ünnepi kötet is megjelent a tiszteletére. Korábban azért nem lehetett egyébként egyetemi tanár, mert akadémiai megítélés szerint viszonylag keveset publikált. Amit írt, az viszont nagyon tartalmas volt. Meditációra hajlamos, vívódó típus volt, ezért nem könnyen írt és nem nagy számban publikált. Ahogy Györgyi Kálmán megfogalmazta: „De amit kinyomtattak, az újabb magyar büntetőjogi irodalom gyöngyszemei közé tartozik. A tömör, kristálytiszta logikájú mondatai különös műgonddal kerültek papírra.” Nyugodtan állítható, hogy dogmatikai kérdésekben ő volt egyedül igazi partnere Viski Lászlónak úgy, hogy Viski később már Tokajitól merített. Az utolsó időszak, amikor még valamelyest munkaképes volt, az 1993 nyara. Ebben az évben jelent meg a Tokaji Géza — Nagy Ferenc név alatt az új büntetőjogi jegyzet. A ’Bevezető tanok’ e jegyzetben már teljesen az én munkám volt, amelynek első — jogszabálytani és bűncselekménytani — Tokaji Géza, míg második — szankciótani — felét jómagam készítettem. Ez a jegyzet éveken át szinte országosan használt kiadvánnyá vált. Tokaji Géza 1996 szeptemberében bekövetkezett halálát követően is gondoskodtam arról, hogy 1998-ban közös tankönyv szülessen. Így jött létre a Korona Kiadónál neveink alatt megjelent kötet.
Gácsi Anett - Gál Andor: A tudós főügyész Beszélgetés a 80 éves Merényi Kálmánnal. In: Dialógus 2014. p.66-70. http://univ.bibl.u-szeged.hu/51275/1/dialogus_2014.pdf
Merényi Kálmán emlékei:
„Milyen emlékei vannak Tokaji Gézáról? — Tokaji egyszerűen zseni volt, talán az egyetlen a karon. Példaként említem, hogy Tokaji fejben sakkozott, sőt kívülről tudta a vonatmenetrendet is. Ha konferenciáról hazafele lekéstük a vonatot, ő azonnal tudta a következő járatot, sőt az átszállási lehetőséget is. Kedves emlékem tőle, hogy ő nevezett el Kálmánkának. Tokaji tanár úr nem szerette az egység-többség tanát, valamint az okozatosságot, így biztosította számomra a lehetőséget, hogy ezeket az anyagrészeket éveken át én adhattam le az előadásokon.”
Gácsi Anett - Gál Andor: A 80 éves Hofszang József andekdotázik. In: Dialógus. 2016. p.41-47. http://univ.bibl.u-szeged.hu/51273/1/dialogus_2016.pdf
Hofszang József emléke: „…tanáraink toleránsak, ’kegyelmesek’, segítőkészek voltak. Olyannyira, hogy pl. másodéves hallgatóként, diákkörösként az OTDK keretében feladatom volt korreferátumot írni az okozatosságról. Megírtam, átadtam Tokaji Gézának. Két nap múlva szólt, hogy lektorálta. Úgy kezdte, hogy sok jó gondolatom volt, de néhány dolgot beleírt. Ez azt jelentette, hogy néhány kötőszón kívül alig maradt az eredetiből pár mondat...”
Antal Tamás: Az én ars poeticám Beszélgetés dr. Hofszang József nyugalmazott egyetemi adjunktussal. Dialógus 2014. p.16-18. http://univ.bibl.u-szeged.hu/51285/1/dialogus_2004.pdf
Szintén Hofszang József emléke: „1956-ban voltam első éves. Mikor 1957 januárjában ismét elkezdődött az oktatás, felröppent a hír: Tokaji Gézának 1956-os tevékenysége miatt kisebb kellemetlensége akadt. Húsz év múlva az esemény históriája némileg átalakult, s egy hallgató ekként kérdezett rá a történtekre: igaz-e, hogy Tokaji Géza géppuskával lőtte a toronyból a szovjet tankokat? Tudni kell, hogy valójában Tokaji galamblelkű ember volt, soha nem fogott fegyvert a kezébe.”
Gácsi Anett - Gál Andor: „Leszel majd docens is!" Beszélgetés a 80 éves Vida Mihállyal. In: Dialógus 2016. p. 48-50. http://univ.bibl.u-szeged.hu/51273/1/dialogus_2016.pdf
Vida Mihály: „Én nagyon szerettem Tokaji Gézát, ő is engem. Záróvizsgán sokszor voltunk együtt, szívesen vette, ha én kérdeztem a különös részi tételeket. Nekem ő egyébként tanárom is volt büntető anyagi jog általános részből, a különös részt pedig Fonyónál hallgattam. Sokat tanultam Tokaji Gézától. Egy andekdota a mi szakmai és baráti kapcsolatunkhoz: amikor az 1984-es Tokaji művet (A bűncselekménytan alapjai a magyar büntetőjogban) dedikáltattam vele, azt írta: „Dr. Vida Mihály docens úrnak szeretettel”. Mondtam neki: de hiszen én csak adjunktus vagyok. Erre Tokaji: leszel majd docens is.”
Tóth Ildikó: Negyedszázad távlatából. In: Dialógus. 2013. p.79-80. http://univ.bibl.u-szeged.hu/51276/1/dialogus_2013.pdf
1988-ban végzett hallgatói visszaemlékezés: „A második évben Tokaji Géza 'bácsinál’ volt a büntetőjog vizsga. A szobájában olyan füstfelhő fogadta a vizsgázót, hogy alig találtuk meg a tételt az asztalán.”
