A Magyar Jogtörténeti Tudományos Diákkör 2021-ben indította útnak programsorozatát, amelynek célja az, hogy az Állam- és Jogtudományi Szekcióban Pro Scientia Aranyéremmel díjazott egykori diákkörösök ismertessék meg a hallgatóinkat a tudományos munka szépségeivel és későbbi hasznosíthatóságával. A Pro Scientia Aranyérmet kétévente az Országos Tudományos Diákköri Konferencián kiválóan szereplő hallgatók nyerhetik el tudományterületenként felosztott kvóta alapján, így az állam- és jogtudományok területén kimagasló tudományos tevékenységet végzők érdemlik ki ezt a kitüntetést 1988. évi alapítása óta. Az eddigi vendégeinkhez képest rendhagyó meghívott ismertette az életútját, hiszen kiemelkedő eredményeivel nem a Szegedi Tudományegyetem hírnevét öregbítette, de oktatói karrierjét már a kari közösségünk tagjaként kezdte meg. 2022. április 21-én ugyanis a 2001-ben Pro Scientia Aranyéremmel kitüntetett Prof. Dr. Nagy Csongor István volt a Magyar Jogtörténeti TDK előadója a „Nincs királyi út” elnevezésű TDK-ülés keretében, amely beszélgetés online valósulhatott meg.
A jelenleg a Nemzetközi Magánjogi Tanszék vezetését ellátó egyetemi tanár három alkalommal is megmérethette magát az OTDK-n hallgatóként, mivel már elsőévesként I. helyezett lett jogtörténeti témájú dolgozatával, amely „A mádéfalvi veszedelem a székely privilégiumtörténet tükrében” címet viselte. Ennek elkészítését még az egyetemi tanulmányai előtt kezdte meg, így nyílhatott lehetősége erre. A következő, 2001. évi XXV. OTDK-n már két dolgozatával is díjat nyert. A „Jogtörténeti tendenciák a romániai kisebbségi jog történetében 1945 és 1989 között, különös tekintettel a romániai magyarság helyzetére” című dolgozatát II. helyezéssel díjazták, míg az Alkotmányjog II. tagozatban III. díjat érdemelt ki a „Kisebbségi törvénytervezetek és alternatívák Romániában” című munka. E három díj eredményeképpen adományozta Nagy Csongor Istvánnak az OTDT a Pro Scientia Aranyérmet. A 2003-ban megrendezett OTDK-n ötödévesként szintén két pályamunkájával ért el helyezést. Közigazgatási jogi tagozatban „A versenyfelügyelet közjogi jogállása és szervezeti kérdései összehasonlító jogi szempontból és a magyar szervezetrendszer továbbfejlesztése” című munkájával indult, amelyet különdíjjal jutalmaztak. Jog- és állambölcselettel foglalkozott még ezen kívül ekkor, amelynek köszönhetően „Bibó István hatalommegosztás-koncepciója és az európai társadalomfejlődés összefüggései” címmel indíthatott még értekezést az országos versenyen, amelyet szintén II. díjjal honoráltak. Viccesen meg is jegyezte a beszélgetés során, hogy elsőévesként érte el a csúcsot, utána már csak romlott a teljesítménye.
Az OTDK-részvételekből is kirajzolódik, hogy az első egyetemi éveiben a jogtörténet-tudomány ragadta magával, így ennek a tanszéknek demonstátoraként kezdte meg a tudományos munkát, míg a kutatásban Prof. Dr. Horváth Attila témavezetése segítette. Ezt követően fordult a gazdasági jog irányába, amely későbbi pályáját meghatározta. A témaválasztásai kapcsán Prof. Dr. Nagy Csongor István elmondta azt is, hogy a kezdetekben meghatározó volt ebben a szülőföldhöz való kötődése, ugyanis kolozsvári születésű. Ennek kapcsán merülhetett fel a kérdés, hogy Kolozsvárról miért nem a szegedi egyetemre vezetett az útja, hiszen a beszélgetésre éppen a kolozsvári egyetem Szegedre költözésének centenáriumi évében kerülhetett sor. Erre „védelmében” azt hozta fel az immáron szegedi professzor, hogy ekkor már Győrben éltek, így a közlekedési viszonyok a budapesti folytatás mellett szóltak, de a későbbiekben már nem kerülhette el a sorsát. A doktori képzése évei során ugyanis Prof. Dr. Martonyi János hívta a szegedi Nemzetközi Magánjogi Tanszékre, amely egy hozzá hasonló grafomán embert keresett, így szívesen fogadta el az invitálást akkori témavezetője, Prof. Dr. Király Miklós javaslatára. Éles váltásnak tűnhet ez a korábbi témaválasztások tükrében, de 2006-ban publikálta első nemzetközi magánjogi tankönyvét az európai uniós csatlakozás kapcsán, így a felkínált státusz éppen „profilba vágott” számára.
A beszélgetés egyik fő célkitűzése a hallgatók diákköri munkára való motiválása volt, így nem maradhatott ki a témák közül az sem, hogy mi volt a meghívott személyes mozgatórugója a dolgozatok megírása során. 2001 egyik Pro Scientia aranyérmese ezt két tényezőre vezette vissza. Egyrészt matematikus édesapjától már a szülői házban magába szívhatta a tudomány és a tudás tiszteletét, másrészt pedig a Bibó István Szakkollégiumban szintén olyan produktív, inspiráló közeggel találkozhatott, amelyben a megbecsültség elsődleges forrása csak a tanulás lehetett. A szakkollégium emellett megfelelő platformot is teremtett a tudományos munkára és vitára, mivel félévente, évente elvárás volt egy-egy tudományos írás elkészítése. Emellett kiemelte azt is, hogy a bázisdemokráciára épülő kollégiumi működés is elősegítette a vita- és érvelési készség fejlődését, ami szintén nagyban segítette a diákköri tevékenységeket. Ezen kívül az érzelmi oldal nyújtotta motivációt említette még, mivel a tudományos munka olyan flow-élményt képes nyújtani számára, amelyben a tér-idő kontinuum megszűnik. Ez az érzés pedig nehezen engedi el a későbbiekben is a kutatót.
Az előadássorozat másik állandó kérdése emellett az, hogy miképpen kamatoztatta a diákköri munka során megszerzett készségeket a meghívott. Prof. Dr. Nagy Csongor István ennek kapcsán azt emelte ki a diákköri lét erényeként, hogy önképző körként kérdező, érdeklődő közeget biztosít az ambíciózus diákoknak, ami legalább részben biztosítani tudja azt az interaktivitást, amely a „poroszos” oktatási rendszerünkből hiányzik. Az így megszerzett érvelni tudás pedig az ügyvédi pályán is kulcsfontosságú, ugyanis elősegíti az ehhez szükséges módszertan elsajátítását. A meghívott ezt személyes tapasztalataiból állapíthatta meg, ugyanis az egyetemet követően az ügyvédi hivatásban is „megmártózott”, bár saját bevallása szerint ez azóta marginálissá vált számára a tudományos karrier mellett. Az akadémiai szféra csáberejét leginkább abban a kutatói szabadságban látja, amely teret enged a kreativitás kibontakozásának. Ezen kívül abban jelölte meg a szépségét, hogy emberöltőkön keresztül vitathatók meg tudományos kérdések, reflektálva a nagy elődök meglátásaira.
A beszélgetés hallgatósága annál szebb útravalót azonban nem is kaphatott ennek az egy órának az eredményeként, mint amely a diákköri ülés címében jelent meg. A „Nincs királyi út” ugyanis egy Euklidésztől származó idézet parafrázisa, amelyet I. Ptolemaiosz királynak mondott, miszerint a tudományos eredményekhez mindenkinek ugyanaz a rögös út vezet, így mindenki egyenlő esélyekkel indul és a lehetőség ugyanúgy biztosított származástól, anyagi viszonyoktól függetlenül. A rendezvény a Miniszterelnökség Családokért Felelős Tárca Nélküli Minisztere által kiírt Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, valamint tudományos műhelyein való részvétel és a lebonyolítási feladatok ellátása– A jogi kari hallgatók és a középiskolások megismertetése a diákkörökkel és motiválásuk a kutatásra című, NTP-HHTDK-21-0056 kódjelű pályázat támogatásával valósult meg.
Pétervári Máté
